Ünnepélyesen bejelentem, hogy mától átköltözött a blog. A régi bejegyzéseket fokozatosan másolom át, de a lényeg már megvan.

Mostantól a blog folytatását itt láthatjátok:

http://ahetedikterem.blogspot.com/

sziasztok! 8)

Bizonyára feltűnt már (vagy ha nem, hát most igen), hogy bővült egy új taggal az "Ajánló" rovat. Nos, bizony. Nővérkém úgy döntött, hogy újra rákattan a blogolás művészetére. Szóval melegen ajánlom mindenkinek az:

http://universodelachica.blogspot.com

-ot.  Nem fogtok csalódni, ezt megígérhetem8)
Ja és ezúton bejelentem, hogy valószínüleg kis időn belül én is átmegyek a blogspot.com-ra. Sok oka van, bár a legfontosabb az, hogy szerintem az jóval kezelhetőbb, mint a blog.hu. De azért nem kell izgulni, eltart még egy ideig, mire kész lesz meg minden.

para-pa-pa-paaaa 8)

 

¤¤¤

 Ma a nyáridéző melegben zötykölődtem haza a héven. Az időpont miatt (3-4 körül, szombaton) nagyon kevesen utaztak, és hatalmas csend uralkodott.
Normál esetben zenét hallgattam volna, de lemerült az mp3-am. Mivel semmi könyv vagy újság nem volt nálam, ezért csak lehunytam a szemem és relaxáltam.
 A Nap csendesen és áhítattal sütött be rám az összekarcolt ablakon. Kusza gondolataim lassan kezdtek rendeződni, elsimulni. Ahogy sugárzott rám a Nap, egyre nyugodtabb és nyugodtabb lettem. Éreztem hogy egész testem egyesül a napfény csiklandozó melegével. Már nem volt olyan erőteljes, mint a nyári napokon. Inkább csak még utoljára összeszedte magát a borongósabb ősz előtt.
 Belsőm vörösbe borult, ahogyan a fény átvilágított szemhéjamon. Csend, ringatózás, halk susogás, megnyugvás vett körül és borított el. 
 Hirtelen nagyon erős déjá vu érzésem támadt. Kis gondolkodás után rájöttem mikor volt hasonló élményem. Emlékezetembe egy általános iskolai kirándulás képfoszlányai kúsztak bele. Hegygerincek, romos épületek, és a sárga volánbusz, ami szállított minket. A visszafelé úton a mászkálástól fáradtan ültünk a jó-öreg bőrüléseken, és lassan elnyomott az álom. Ugyanaz a ringatózás, halk napsütés, mint most.
Kinyitottam a szemem.
A vagon zöldesen tetszett vissza. Bágyadtan hunyorogtam ki az ablakon, tűnödve szemléltem a kék eget. Egy idő után szemem megint le-le csukódott.
 Belsőm vörösbe borult, ahogyan a fény átvilágított szemhéjamon. Csend, ringatózás, halk susogás, megnyugvás vett körül és borított el.
Hirtelen nagyon erős déjá vu érzésem támadt. Egy nyári alkalom jutott eszembe, amikor épp surányi nyaralónkban élveztem a szünidőt. Kifeküdtem a kertbe egy nyugágyban, de mivel már délután volt, a Nap sugarai már sokkal szelídebben, barátságosabban sütöttek.
Körülvett az áttestesült csend, béke, és nyugalom. Távolról néha a fagyiskocsi dallama szálltak felém, esetleg egy-két fűnyíró zaja. Tökéletes. Többen is csodálkoztak már, hogy hogy nem unom szét magamat. Nos, ez a tökéletes csend mindent megér.
Ahogy feküdtem, el-el bóbiskoltam. Testem eggyé vált a napsugarakkal, és boldogan ujjongott az egyesülésnek. Lassan minden kívül záródott agyamból, csak szívem lüktetését, ritmusát érzékeltem, és a csendet. Ugyanaz a ringatózás, halk napsütés, mint most.
Kinyitottam a szemem.
Érdekes, mennyi mindent idéz fel bennem ez a napsütéses út. Nem hiszem, hogy ezek az emlékek különben felmerültek volna. Szóval köszönet, Nap. Meg minden egyébért is.
Heh, déjá vu...
Csak egy hiba a rendszerben.
¤¤¤

 
 

Na, emberek, ezennel megosztom veletek életem egyik legkedvencebb játékát. A legjobb bnne, hogy abszolúte ingyenes, netes játék, és mégis piszok jó.
 Az alapsztori: te vagy Caligulával (lásd "Híresen elvetemültek" sorozatomban ki is ő), és a lényeg hogy mindenkit lemészárolj 8) Ezt egyre több fegyverrel tudod megtenni, ahogy halad a játék. És ez egyben a második cél: összegyűjteni az összes fegyvert.
 Ehhez semmi extrábbat nem kell tenned, csupán menni-menni, aztán majd megtalálod mindegyiket. A fegyverek a billentyű különböző gombjai(csak a betűk), mindegyik fegyvernek a kezdőbetűje (pl.: 's'=sword). Jobb oldalt az ablakon van egy térkép, amelyik kijelzi hogy eddig hol jártál. Amikor mindet összegyűjtötted, vissza kell menni a főtéri fürdőépületbe. De ez úgyis csak rohadt sokára fog sikerülni.
 A legjobb benne a kis düh-csík oldalt. Ha sok embert irtogatsz, vagy iszol/eszel (ezek edényekben vannak, és össze kell őket törni), akkor felmegy az oldalt látható düh csíkod a maximumra. És olyankor egy ideig sokkal erősebb leszel és cuki dolgokat tudsz csinálni.
 Nade ennyi elég is, úgyis bele kell jönni. Sajnos ennél nagyobb képbe nem találtam, de remélem így is élvezhető. Ha esetleg teljes pompájában akarnátok játszani:
 

http://games.adultswim.com/viva-caligula-adventure-online-game.html
 

És íme:

More Games at arcadecabin.com | Cool Generators

Találtam egy ötletes videót a YouTubon, és szívesen be is raknám, csak sajna le van védve a beillsztő kódja. Lehet, hogy meg tudnám keresni máshol, de ez most túl bonyolult8) Szóval csak belinkelem, íme:

https://www.youtube.com/watch?v=qo1d6ttbAq8

Szerintem nagyon jó ötlet, és jópofán van kivitelezve...nézzétek meg.
¤¤¤

Figyeljétek meg a 00:48. másodpercben megjelenő kezet baloldalt 8)

...tartóztathatatlanul közeleg.  És ez nem csak a hidegebb időben és az egyre gyakoribb esőben nyilvánul meg. A költözőmadarak készülődnek, a fák tűnődnek, mikor kell már ledobni levelüket. Annyira ott van mindenhol a feszült várakozás!
Ma jöttem haza a suliból, és minden porcikámban éreztem az őszt. Azt hittem, egyedül vagyok, de tévednem kellett. Nővérkém hazaérkezése után szintén azon handabandázott, hogy ősz van. Bár ő nem örült neki. Érdekes, de én igen. Pedig a legtöbben ódzkodnak tőle inkább. Egyre mindenesetre nagyon várok: a rendes évi gesztenye-emberke fabrikálásra!8)
¤¤¤

Érdekes eset esett meg ma velem.
Elvileg holnapra kellett volna kész lennie a nyári rajz-házimnak. Na persze ebből egyet sem rajzoltam meg. Ma délután csináltam meg egy részét, majd feladtam. Átsuhant az agyamon, hogy "na tessék, megint nem csináltam meg a nyári házimat rajzból, ejnye..."- aztán közvetlenül utána az is, hogy: "nembaj, majd jövőre rendesen megcsinálom időben". 
 Ja...
Az nem lehet. Jövőre nem ide fogok járni. Nem lesz nyári házim, és nem lesz félévi teregetés. És nem lesz rajzóra, és NagyZ sem, akin röhöghetünk, és nem lesz sütizés Dréherrel, és többet nem ülünk majd a folyosón.
Jövőre egész más lesz minden. Nem leszek gimnazista. Jó esetbe egyetemre járok majd, rossz esetben nem, de gimnazista soha többé nem leszek.
És akkor először értettem meg igazán, hogy jövőre tényleg vége.
¤¤¤

Ez az új bejegyzés-sorozat egy rég megvalósulni vágyó cuccos volt. Nővérkémmel már egy ideje tervezzük, így most íme véghezviszem a dolgot.
A magyarázat a következő.
Kiskorunkban sokszor megvettük a jó öreg Donald Kacsa magazint. Ebben nemcsak képregények voltak, hanem mindig volt benne1-2 oldalnyi ún. "Viccek, tippek, trükkök". Itt elvileg érdekességeket, vicces eseteket, kísérleteket mutattak be. Azonban még gyerekként sem voltak ezek túl nagy számok. Kábé olyanok, hogy: 
 "Gondoltad-e, hogy nem mindegyik madár tud repülni? Bizony, ilyen például a pingvin, és a strucc."
Azért ez 6 évesen sem túl meglepő. De a legjobbak: a viccek. Volt egykét jó eleinte, de a többi....háát, hogy is írjam le? Szerintünk a legtöbbet a szerkesztők találták ki. Éshát olyan is. A legrosszabb amikor még a szándékot sem értem; ebben mit szántak viccesnek?

Tehát időről időre megajándékozlak titeket egy DKV-cel. Ne értsétek félre, dehogy gondolom hogy nevetni fogtok rajta. Max azon, hogy milyen szar.

A mai napi adag:

         -Inkább hordjunk zoknit, mint hagyjuk, hogy a cipő feltörje a lábunkat.
         -A hét tanácsa: a pincében nemcsak sört érdemes tartani.
         -Mi az? Nagy, szürke, és imádja a pizzát. Olasz elefánt.

Ugye hogy páralan a maga nemében?8)

Ajánlhatnék valamit? Hallgasd ezt, és közben olvasd az alább található szöveget. Csak egy ötlet.

¤¤¤

"-Gyere, gyere, erre!- mondta fehér nyúl.
- Minek?-kérdeztem
- Meglátod.
- Nem lesz ijesztő?
- Nem.
Mentem utána. Bokrok szegélyezték utunkat, kék színű virágok, és kiégett villanyégők. Majd egy kis villódzó fényforrást láttam meg
messzebb pislákolni. A fénycsomó egyre nagyobbra nőtt, ahogy közeledtünk.
-Ez mi? - kérdeztem a Fehér Nyulat.
-Ez egy mécses sor, végig az út szélén. Odavezet minket a célhoz. Csak követnünk kell a fényt.
-És ha eloltja valaki?
-Majd újra meggyújtjuk.
-Van nálad gyufa?
-Nálad van.
Belekotortam zsebembe.Tényleg volt nálam egy dobozzal.
Továbbmentünk. Fekete fák, bokrok. Zümmögő bogarak. A levegő vibrált. Nagyon meleg volt, mindenütt izzott a levegő.
Pedig éjjel volt.
Aztán mély dübörgést hallottunk. Egy vén basszus szállt felénk a rengetegen át. Ahogy közeledtünk, kirajzolódott a többi hang a fejünkben.
-Itt vagyunk.-szólt a Fehér Nyúl.
Szárnyaló lelkek szálltak körös körül. Fényük beragyogta a teret. Felém fordult az egyik, és lassan megindult felém. Erre a többi lélek is utána indult. Tűnődve néztem. Lassan körbevettek, majd megálltak. Halk suttogást,zümmögést hallottam. A lelkek egymással társalogtak. A suttogás egyre hangosabb, izgatottabb lett. A lelkekkel történt valami, izgatottan vibráltak.
-Hé! Most mi történik?- kiáltottam oda a Fehér Nyúlnak, aki egy óriásgombának dőlve eszegetett egy körtét.
-Hogy most? Valamin tanácskoznak.-felelte a Nyúl.
-De min? Te érted?
-Várj.
A Nyúl odasétált a lelkek gyűrűje mellé. Kiváncsian hegyezte a fülét. Majd egy idő után megszólalt. Akkorra már szinte hangzavar volt.
-Nem értik a dolgot. Akik idejönnek, általában már nem hordják a testüket. Csak a lelkük marad nekik. Először azt hitték, te is csak azt hoztad, de amikor megvizsgáltak, feltűnt nekik a terhed.
-Terhem?! A testem nem teher!
-Dehogynem.
Belenéztem a Nyúl szemébe. Vészjóslóan villogott vissza rám vörös szeme. A lelkek lassan megindultak felém. Ahogy közeledtek, a zúgás egyre fokozódott a fülemben.
-Most mit akarnak csinálni?!- süvöltöttem ki a Nyúlnak.
-Egyszerű. Orvosolják a problémát.- hallottam elkenődve a Nyúl vékony hangját.
A zúgás erősödött. A lelkek színei villóztak, körülvettek. Melegséget éreztem, fojtogató forróságot. Kapkodtam, forogtam.
Hiába, mert a kezem átsiklott a lelkek gömbjein. Szememet vakította ragyogásuk, könnyem kicsordult tőle.
-Ne....-nyögtem gyötörten, de hiába. A zúgás már teljesen uralta fejemt, ezer és ezer lélek zsongott benne egyszerre. Ezer és ezer gondolat, vágy, akarat.
-Ne...ne!"

Hirtelen felriadtam. A hideg teljesen kivert, csupa víz vagyok. A takaró összegyűrve tekeredik rajtam. A meleg megfullaszt.
A fejem nehéz, mint egy ólomgolyó. Lassan magamhoz tértem. "Ez aztán a szar álom"-gondoltam. Kitámolyogtam a konyhába egy
pohár vízért. Az órára pillantottam.
Hajnali fél öt.
Alig két órája aludtam csak.
¤¤¤

Ezennel elkezdődött a suli. Na persze már2 napja, de csak most vagyok gépközelben.
Érdekes, valamiért úgy éreztem, hogy ez a tanév valahogy más lesz, illetve az emberek másak lesznek. Mostmár nem tudom, miért gondoltam ezt.  Egész jókedvűen mentem be első nap, és akkor talán nem is voltak olyan nagy bajok. De már azóta egyre több problémafelhő gyülekezik felettem, pedig még csak év eleje van. Hmm.
Ezt úgy utálom. Úgy mentem be az osztályba, hogy dejó, találkozom sok emberrel, új év, új élet, satöbbi. Lelkesen nézegettem körül, de a megszokottan normális embereken kívül semmi. Állnak, fapofával, savanyúan, néznek rám vissza- "ez a hülye meg mit néz" - kedvetlenül, és messziről rí róluk, hogy a kreativitás/önállóság legapróbb szemcséje is hiányzik belőlük. Ülnek a foteleken, az elvárt formában beszélgetnek, viselkednek, semmibe vesznek.
Hajh.
Persze tudom, hogy megint ilyen kritikus vagyok, és ez nem jó. Csak egyszerűen elveszik az ember életkedvét. Ha megvan a pecsét, kész-vége, abból ki nem törhetsz, fejen is állhatsz, te már csak "azahülyeXY" maradhatsz. Már a pillantásuk elárul mindent. 
 Minek jó ez nekik?!...

Tegnap voltam a kultikus, szentendrei gyertyaúsztatáson. Sajnos képekkel nem rendelkezek, mert a gépem még mindig rossz.
Az élmény azért még megvan. A Duna már rég az este sötétjébe burkolózott, a túlpart elmosódott, kivehetetlen. És akkor elindulnak rajta a gyertyák, mint apró kis fénylő szigetek. Hol csoportokban, hol egyedül el-el kalandozva a többikektől, saját utakat keresve. Közben a túloldalt egy hajóról zene szólt, néha lassan, néha indulatosan. Ahogy haladtak a kis fénypöttyök, kezdett kirajzolódni, milyen irányú a Duna sodrása. A benyúló  mini-félszigetnél illedelmesen bekanyarodva lebegtek tovább, eszükben sem volt fennakadni, mint ahogy azt én gondoltam volna.
- Neked mi jut eszedbe erről a jelenetről? -kérdeztem Krisztit eltűnődve.
- Hmm. Hát...a csillagok.. -felelte bizonytalanul.
- Szerintem olyan, mint mikor az épp felszabadult lelkek mennek át a túlvilág sötétjébe. Itt-ott ahol nagyobb a csoport, valamilyen háború vagy járvány dúlt. Ahol csak egy kettő, ott béke volt.
- Hmm..

¤¤¤

Arra gondoltam, hogy nem külön-külön jegyzem le nyári élményeimet, hanem egybe ömlesztve, így talán egyszerűbb.
 Először is mentünk mi biciklizni, bizonyám. Illetve KERÉKPÁROZNI, ugye Kriszit?:D Lelkesen indultunk neki, nagy lendülettel, vidáman. Nos, először a lendület fogyatkozott, majd a lelkesedés...szerencsére  a vidámság minden ellenére nem annyira.
 Az okok? Hát, például a kitartóan perzselő napsütés + részemről az, hogy a bicajomon nem lehetett valamiért 6-osról lejjebb tenni a váltót, és ezért a legnagyobb kerékfordulattal kellett feltekernem a dombtetőre..és ez nem túl könnyű, beláthatjuk. Én nagyjából úgy éreztem már magamat, mint az a maratóni futó, aki a boldog hírrel 40 km-t tett meg 2 nap alatt. Éreztem amint a testem elkeseredetten tiltakozik, fulladozik.
Mindezt persze próbáltam nem annyira kimutatni, kisebb nagyobb sikerrel:D Később kiderült, Kriszti is hasonlóan érzett, csak jól titkolta. Na és Marci? Ő játszi könnyedséggel suhant előre 8) Minden elismerésem, Marci. Ez emberfeletti volt:D
Aztán csak megérkeztünk a célhoz, a kis patakcsobogóhoz. Elismerem, tényleg szép volt. És persze frissítő8)
Visszafele szerencsére egy hangyányit jobb volt a helyzet, főleg lejtett...
 

Nameg persze jót tett a jól behűtött, isteni sör. Ilyen jól rég esett! Emellett volt ott bolond magyarázós bácsi, érdeklődő vizsla, és egy puszit adó papagáj is. Ja és hőre színváltó dréheres pohár. Ilyen a jó kocsma!:D

 

Mi volt még, mi volt még....Ott volt Surány. Ez az egyre jobban felkapott, pöttynyi kis nyaralóhely már kiskoromtól kezdve magát a szünidőt jelentette. Igazából semmi látnivaló vagy ilyesmi nincs ott, de én szeretem. Nyugalom van, természetes, áradó, hiányzó nyugalom. Érdekes, sokan kérdezték sokszor, mit csinálok én ott? Hát, semmit. Olvasok, lézengek. És ez a legjobb benne. Na persze most kicsit beárnyékolta az ott töltött felhőtlenedést az egyre közelgő angolvizsgám.(Ami amúgy pocsék lett)
Az idő elég érdekes volt: egyszer az évszázad jégesője vert, egyszer a meleg fonnyasztott minket. A 35 fokos hőség még Vilmát is kidöntötte; tikkadtan hevert a házfal tövében.
Tüzet is raktunk, máglyaként nyújtózkodott az ég felé. Sütöttünk rajta virslit, hagymát, no és persze a besztof zsírszalonnát. Áááh, a nem-magyarok nem is sejtik, mit hagynak ki 8) Jó kis éjféli kalóriabomba:D Marha egészséges, dehát kit érdekel...

  Szegeden is voltunk Krisztikével. Sajnos a fényképezőgépem beszart, és a képeket nem sikerült leszedni róla. Szóval arról majd ha meglesznek a képek.
Az angolvizsga után eufóriába estem: nem kell többet angoloznom!!!Legalábbis ezen a nyáron. Ha-HAAA!!! 8) Ez az utolsó 2 hét elég sűrű volt. Ki is fáradtam rendesen. Még 1 nap. És kész. Érdekes nyár volt ez. Úgy érzem, sokat váltzotam. Illetve először nem éreztem. Hanem amikor egyszer találkoztam egy barátnőmmel, akivel nyáron elég keveset jöttünk össze, furán éreztem magamat.
Elég nehéz ezt elmagyarázni, de megpróbálom. Olyan, mint amikor nő a hajad, de te nem veszed észre, mert mindig ott van veled és látod. Aztán mikor valaki olyan látja, akivel rég nem találkoztál, ő rácsodálkozik, de hosszú a hajad! És te akkor jössz rá hogy tényleg hosszabb lett. Na, ez történt velem is átvitt értelemben.
Remélem azért ez a változás pozitív irányú.
Jó nyár volt!8)
¤¤¤

Nos, itt lennék. Hosszas idő után íme megint8) Itt van a nyakunkon a suli, nekem az utolsó év, aztán kész. Fura belegondolni, hogy én vagyok  legidősebb nemzedék...amikor 9.-es voltam, olyan nagynak tűntek a 12.-esek, és most meg én egyáltalán nem érzem, hogy nőttem/komolyodtam volna. Na mindegy, majd kiderül...8)