"-Gyere, gyere, erre!- mondta fehér nyúl.
- Minek?-kérdeztem
- Meglátod.
- Nem lesz ijesztő?
- Nem.
Mentem utána. Bokrok szegélyezték utunkat, kék színű virágok, és kiégett villanyégők. Majd egy kis villódzó fényforrást láttam meg
messzebb pislákolni. A fénycsomó egyre nagyobbra nőtt, ahogy közeledtünk.
-Ez mi? - kérdeztem a Fehér Nyulat.
-Ez egy mécses sor, végig az út szélén. Odavezet minket a célhoz. Csak követnünk kell a fényt.
-És ha eloltja valaki?
-Majd újra meggyújtjuk.
-Van nálad gyufa?
-Nálad van.
Belekotortam zsebembe.Tényleg volt nálam egy dobozzal.
Továbbmentünk. Fekete fák, bokrok. Zümmögő bogarak. A levegő vibrált. Nagyon meleg volt, mindenütt izzott a levegő.
Pedig éjjel volt.
Aztán mély dübörgést hallottunk. Egy vén basszus szállt felénk a rengetegen át. Ahogy közeledtünk, kirajzolódott a többi hang a fejünkben.
-Itt vagyunk.-szólt a Fehér Nyúl.
Szárnyaló lelkek szálltak körös körül. Fényük beragyogta a teret. Felém fordult az egyik, és lassan megindult felém. Erre a többi lélek is utána indult. Tűnődve néztem. Lassan körbevettek, majd megálltak. Halk suttogást,zümmögést hallottam. A lelkek egymással társalogtak. A suttogás egyre hangosabb, izgatottabb lett. A lelkekkel történt valami, izgatottan vibráltak.
-Hé! Most mi történik?- kiáltottam oda a Fehér Nyúlnak, aki egy óriásgombának dőlve eszegetett egy körtét.
-Hogy most? Valamin tanácskoznak.-felelte a Nyúl.
-De min? Te érted?
-Várj.
A Nyúl odasétált a lelkek gyűrűje mellé. Kiváncsian hegyezte a fülét. Majd egy idő után megszólalt. Akkorra már szinte hangzavar volt.
-Nem értik a dolgot. Akik idejönnek, általában már nem hordják a testüket. Csak a lelkük marad nekik. Először azt hitték, te is csak azt hoztad, de amikor megvizsgáltak, feltűnt nekik a terhed.
-Terhem?! A testem nem teher!
-Dehogynem.
Belenéztem a Nyúl szemébe. Vészjóslóan villogott vissza rám vörös szeme. A lelkek lassan megindultak felém. Ahogy közeledtek, a zúgás egyre fokozódott a fülemben.
-Most mit akarnak csinálni?!- süvöltöttem ki a Nyúlnak.
-Egyszerű. Orvosolják a problémát.- hallottam elkenődve a Nyúl vékony hangját.
A zúgás erősödött. A lelkek színei villóztak, körülvettek. Melegséget éreztem, fojtogató forróságot. Kapkodtam, forogtam.
Hiába, mert a kezem átsiklott a lelkek gömbjein. Szememet vakította ragyogásuk, könnyem kicsordult tőle.
-Ne....-nyögtem gyötörten, de hiába. A zúgás már teljesen uralta fejemt, ezer és ezer lélek zsongott benne egyszerre. Ezer és ezer gondolat, vágy, akarat.
-Ne...ne!"

Hirtelen felriadtam. A hideg teljesen kivert, csupa víz vagyok. A takaró összegyűrve tekeredik rajtam. A meleg megfullaszt.
A fejem nehéz, mint egy ólomgolyó. Lassan magamhoz tértem. "Ez aztán a szar álom"-gondoltam. Kitámolyogtam a konyhába egy
pohár vízért. Az órára pillantottam.
Hajnali fél öt.
Alig két órája aludtam csak.
¤¤¤

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.