8)

Na, emberek. A helyzet az, hogy végre valahára megyek nyaralni, haha. Szóval most köbö 2 hétig nem leszek itthon, ennek függvényében nem is fogok blogolni, mivel netmentes helyre megyek. Néha ugyan majd hazanézek locsolás és egyéb ügyek miatt, és akkor talán kirakok valamit.
Ahh végre, el se tudjátok képzelni mennyire vártam már ezt a kis pihenést8) (nagyon sűrű volt ezidáig az életem...)
Szóval ciao, oszt majd jövök8)
¤¤¤

...már az ElevenKertben is hódít, bizony8)

¤¤¤

Röff. Eme kép tökéletesen leír nemcsak egy pillanatot, egy egész életet, életérzést. Tömören kifejezi azt, amit sokan mások hosszú fejtegetéssel sem tudnak.

Nézzétek, hogy mosolyog a malac! Látjátok, mi is tudunk ilyet. Töff.

(képet köszönöm Annának)

Eddig vártalak
vártam jöttödet,
mostmár a halált
hozod magaddal.
Tartózhatatlanul közeledsz,
ahogy a vég közeleg.
Szeretem és utálom
utadat
hívnálak és küldenélek
ha tudnálak.
De nem tudok.
Muszáj hívott,
kelletlen akarat.
Torkomat fojtod.
Halál, bűnbánat.
Tudom hogy kell és mégis
bár ne jönnétek
halált hozó varjak.
Mostmár késő
Tudatlan bűntudat.

Most még élsz,
örülhetsz
Igaz már rég nem tudsz
és nincs minek.

Most még élsz-
most már nem.

Ennyi volt.

Ég veled.

¤¤¤

Hát igen. Megint a helikopterek hozzák a bajt.

...mindenhol.

..azaz szentendrei éjszakák, bizony. Miért szeretek itt lakni, és nem mondjuk Bépén? Nos igen. Azt hinné az ember, hogy csak ott van élet este. Durva tévedés...Itt is van, plusz egy kis helyi kurázsi.
Ahogy este a korzó lassan megtelik, úgy töltődik fel az éjszakai város spiritusszal. Nem sok hely képes erre. A jó öreg Duna csendesen kúszik mellettem, amint oldalra nézek a korláton ülve. Nap le, lámpák be, aztán mehet az éjjeli üzemmód.
Főleg azt szeretem, amikor valamilyen rendezvény van. Na persze majdnem minden este ott van például az Eleven Kert, a Bohesz és társaik, de a plusz események nagyon felpörgetik a hangulatot. Nemrég például Ister napokon mulattuk az időt a kollegákkal. Táncunk inkább pörformansznak illet be ugyan, dehát mindig jólesik egy kis váratlan szürrealista megmozdulás8) Na meg ott voltak a tűzfúlyó emberkék is. Szerintem az emberek nagy része azért szurkolt, hogy meggyulladjon valami...dehát már csak ilyenek vagyunk.
Elmosódott csóvák, lángok, dobszó. Ácsorgó emberek. Gyerekek csoportjai. Megértetlen turisták.
Villogó -bigyó árusok.    
Cigicsikkek maradványai.
Üres sörösüvegek.
 Aztán elül a buli, fel a korzóra. Ilyenkor mindig fellengzős témák kerülnek elő, mint például lélek, élet, öntudat. Krizbó és egyéb emberkék nagyon belelendülnek. Én inkább csak hallgatom. Néha beszúrok egy megjegyzést, aztán figyelem a következményeket.   De úgy látszik, nemcsak nekem túl nagy a téma ilyenkor este: Pierre mindezek + a vizipipa hatására inkább ledől egy sokat túlélt padra.
Lassan tántorog az idő. Szeretem ezt. 
   Ahogy a költő is megírta:
"Mellékutcákba ballagó falak
 Visszalobogtatják a plakátot,
 Előtted, mögötted, mindenfele - látod-
 Plakátarcú emberek rohannak"
¤¤¤

8)

"Kószlászbóklász bólintott. Nádhajócskát faragott, és sorra leúsztatta őket a folyón.
- Hová mennek?- kérdezte Múmin.
- Oda, ahol én nem vagyok- mondta Kószlászbóklász.
Egyik kishajó a másik után tűnt el a folyókanyarulatban.
- Rakományuk szegfűszeg, cápafog és smaragd- montda Múmin.
Kószlászbóklász felsóhajtott.
- Tervekről beszéltél- mondta Múmin - Van valami terved?
- Igen - mondta Kószlászbóklász- Van egy tervem. De úgyis tudod, mi az.
 Múmin sokáig csak nézte, nézte őt. Aztán azt mondta:
- El akarsz menni.
Kószlászbóklász bólintott.
Egy darabig csak lógázták a lábukat szótlanul. Alattuk a folyó meg szaladt, szaladt, messzi, ismeretlen tájak felé,ahová úgy vágyódott Kószlászbóklász, és ahová egyedül fog elmenni.
- Mikor indulsz?- kérdezte Múmin.
- Most azonnal!- mondta Kószlászbóklász, és az összes nádhajót egyszerre bedobta a vízbe. Leugrott a hídkorlátról, és beleszagolt a levegőbe. Igazi vándorlásra való idő volt. A hegygerincet vörösbe öltöztette a felkelő nap, s az ösvény kanyarogva vezetett fel rá, majd eltűnt a túloldalon. Ott egy új völgy következik, majd újabb és újabb hegyek....
 Múmin csak nézte, ahogy Kószlászbóklász összecsomagolja a sátrát.
- Sokáig leszel távol?- kérdezte.
- Nem- mondta Kószlászbóklász.- A tavasz első napján újra it leszek,és füttyentek az ablakod alatt. Egy tél nem olyan nagy idő!
- Hát igen- mondta Múmin - Akkor szia!
- Szia!- mondta Kószlászbóklász.  
Múmin ott maradt a hídon. Kószlászbóklász alakja egyre zsugorodott, majd végleg eltűnt az almafák és nyírfák között. Majd meghallotta a szájharmónika hangját. Kószlászbóklász a Minden állat masnit köt a farkára kezdetű dalt játszotta.
- Most boldog - gondolta Múmin."
¤¤¤

Még a szülinapomra kaptam egy barátnőmtől egy cserép virágot. Amikor megkaptam, már elég kornyadt volt, és sajna akármivel próbálkoztam, nem kelt életre. (Pedig még át is ültettem meg minden.)
Így kábé egy hét múlva így festet szegényke:

 Eléggé sajnáltam, dehát most mit csináljak ugye... Viszont valaiért nem dobtam ki. Eleinte csak mer lusta voltam hozzá, aztán gondoltam áhh kit zavar az ott a párkányomon...

És láss csodát!8) 1-2 hét múlva már meg is jelentek az első palánták. Nem túl rámenősen, nem túl sokan, de felütötte fejét az élet.

Van még mit tanulnuk a növényektől azt hiszem.

 Ahogy baktatott lefelé a dombról, egyre hatalmasabb mezők tárultak szeme elé. A virágok aranyosan simultak végig a lankás talajon-mintegy sárga szőnyeg, mindent beborítottak.
"-Vannak itt emberek egyáltalán?"-futott át agyán.
Amikor leért a domb aljába, hirtelen megtorpant. Tulajdonképpen nem is tudta, merre kéne mennie. Előtte pár méterrel aprócska patak csordogált. Balra még több óriási virágmező, jobbra dombok csoportjai.
 Töprengve odasétált a patakhoz, és lekuporodott egy nagy, lapos kőre.
"-Ha laknak errefele emberek, csak a dombok között lehetnek. Ha a mezőkön házak lennének, biztosan észrevenném őket"-logikázott magában.
Habár ésszerűnek tűnt gondolatmenete, mégis győzködnie kellett magát, hogy ne a virágföldek felé induljon. Igazából nagyon csábították őt a hajladozó virágok.
 Miközben gondolkodott, szórakozottan levette szandálját, és lábát a hűs vízbe lógatta. A patak méretéhez képest gazdag élővilággal rendelkezett: apró, áttettsző testű halacskák, szürkepöttyös békák, szitakötők, molnárkák, vizicsigák, törékeny rákocskák hemzsegtek a lágy habokban és a kavicsos parton.
 Egyszercsak különös dologra lett figyelmes. A patak vize szabályos időközönként a sárga virágok szirmát sodorta lefelé. Ezen eléggé meglepődött. Várt és figyelte a vizet. A szirmok körübelül tíz méterenként érkeztek, egymást követő csoportokban.
"-Ez fura. Talán az lenne a legjobb, ha követném a patakot, amerről a szirmok jönnek."-gondolta, és elégedettséget érzett. Végre volt valami célja. Felállt, és szandáljával kezébn mezítláb indult el a patak melletti selymes fűben...

folyt. köv.

Vajon mire készülnek? 8)

Ez a gúnyos kacaj az imént a kedves, drága, egyetlen Blog.hu-nak szólott. Bizony. Ugyanis napokon keresztül nem tudtam belépni a saját blogom adminjába.
Na persze ez úgy kiakasztott, hogy aztán jópár napra halálosan elment a kedvem a puszta próbálkozástól is. ÁÁÁ.
Először csak simán mindig az írta ki, hogy nem jó a jelszó vagy a felhasználónév. Néztem, hogy "mivan?!"... Ugyanazt írtam be, mint egy nappal előtte, és akkor elfogadta. Aztán gondoltam oké, akkor megváltoztatom a jelszót.
 Látszólag sikerült is, de aztán nem fogadta el azt sem. Hmm. Ekkor már kiccsit ideges voltam. Jó, vártam 24 órát, mert azt írták hogy néha a sok adat miatt csak ekkor lehet bejelentkezni új jelszóval. Hát, nem történt semmi.
 Na, megpróbáltam a régi jelszóval. Nem sikerült, nem sikerült, NEM SIKERÜLT. ÁÁÁÁÁÁ!!!!!!
És akkor jött aza pont, mikor kiborultam, és a gépnek még a közelébe sem jöttem napokig.
Nos, ezért nem irogattam már régóta. Most amúgy a jelszókat felváltva fogadja el. Néha a régit, néha az újat. Blog.hu, kivagyok tőled. Már gondolkodtam azon is amúgy, hogy átrakom az egészet egy másik oldalra. Szóval folyt-köv.

 Nemrég elkocogtam egy jó kis strandolásra. Hát mit is mondjak? Először is pofátlanul soknak találom az árakat, röff. Meg az is elég smucigság, hogy a diák 14 évesig volt érvényes. Ezt a surmóságot, bassz!
 Eddig legalább a diákon lehetett spórolni, már azon sem. Oké, nagy nehezen bevergődök, bérlek egy kabint (+300 Ft), és átöltözök.
 Na, gondoltam innentől már jó lesz. Hát nem. Amikor végigmegyek a kis utacskán, ami a medencékhez vezet, pasik és p*csák egyaránt úgy mérnek végig, mint a friss húst. Gondolom királynői méreteim dúlták fel őket. Na ezen begurultam. És ez csak a kezdet.   Ezután jöttek a kis pöcsök, akik direkt a fejemre ugráltak a medencébe, a rámenős hvcs-ék, akik bénacsajozós szöveggel próbálkoztak, és még sokan mások.
Érdemes ám strandra menni...inkább maradok a jó kis pocsolyafürdőmnél, ott legalább nem néz ki senkisem.
Töff.
 

Volt már veletek hogy valamit már tök jól elterveztetek? Hogy már mindent kigondoltatok, hogy hogy lesz, már örültetek is neki hogy ilyen jól elképzeltétek, jajdejó...
Aztán KOPP. Közbejött az a Valami, ami mindig közbejön, ha valamit el kell rontani. Vagy ha valami túl jó.
Ehh.
Szar ügy.

 

Mellém ültetem a világot ölelem
Míg ő nézi mivé lett
Az utolsó fények nézd milyen szépek
És nem is fontos a lényeg

Hogy jó lenne magadra pisztolyt fogni
Lőni aztán a földre rogyni
És belefújni a füstölgő csőbe
És eltenni a pisztolyt egy kis időre

És vissza se nézve eltűnni innen
Csak a legendet hagyni egyetlen kincsem.