Ahogy baktatott lefelé a dombról, egyre hatalmasabb mezők tárultak szeme elé. A virágok aranyosan simultak végig a lankás talajon-mintegy sárga szőnyeg, mindent beborítottak.
"-Vannak itt emberek egyáltalán?"-futott át agyán.
Amikor leért a domb aljába, hirtelen megtorpant. Tulajdonképpen nem is tudta, merre kéne mennie. Előtte pár méterrel aprócska patak csordogált. Balra még több óriási virágmező, jobbra dombok csoportjai.
 Töprengve odasétált a patakhoz, és lekuporodott egy nagy, lapos kőre.
"-Ha laknak errefele emberek, csak a dombok között lehetnek. Ha a mezőkön házak lennének, biztosan észrevenném őket"-logikázott magában.
Habár ésszerűnek tűnt gondolatmenete, mégis győzködnie kellett magát, hogy ne a virágföldek felé induljon. Igazából nagyon csábították őt a hajladozó virágok.
 Miközben gondolkodott, szórakozottan levette szandálját, és lábát a hűs vízbe lógatta. A patak méretéhez képest gazdag élővilággal rendelkezett: apró, áttettsző testű halacskák, szürkepöttyös békák, szitakötők, molnárkák, vizicsigák, törékeny rákocskák hemzsegtek a lágy habokban és a kavicsos parton.
 Egyszercsak különös dologra lett figyelmes. A patak vize szabályos időközönként a sárga virágok szirmát sodorta lefelé. Ezen eléggé meglepődött. Várt és figyelte a vizet. A szirmok körübelül tíz méterenként érkeztek, egymást követő csoportokban.
"-Ez fura. Talán az lenne a legjobb, ha követném a patakot, amerről a szirmok jönnek."-gondolta, és elégedettséget érzett. Végre volt valami célja. Felállt, és szandáljával kezébn mezítláb indult el a patak melletti selymes fűben...

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.