Lángvirágok földje 1.rész

2009.04.03. 23:49

 Űr. Amikor először észrevételezte, hogy tudata jelen van, ezt érezte. Nem igazán tudta, mit kéne tennie. Bár pillanatnyilag azt sem tudta, mit tudna megtenni. Semmi jel, semmi külső hatás. Csak a tudat.
 Érdekes érzés volt. Tetszett neki. Az űrben lebegett. Utólag mondhatnánk, hogy amit érzékelt, az a sötétség, és a csend volt, de a sötét csak akkor létezhet, ha a világosság is, és a csend csak a hangokkal együtt nyerhet értelmet.
 Egyszer csak valami furát érzett. Nem tudta meghatározni, hogy pontosan mit.  Valami meleg borította el, súly, tömeg. Mintha ezer és ezer folyamat zajlódna le egy helyen és időben, viszonylag kis térfogatba sűrítve. Nem értette.
 Aztán hirtelen hatalmas zűr kerekedett, sikoltozás, jajongás, amelyek körülvették, magukba zárták. Furcsa érzése támadt, amilyent még nem tapasztalt rövid tudatléte alatt. Nem tudta rögtön meghatározni, de biztos volt benne, hogy valaminek a hiánya kelti.
 Az érzés egyre kellemetlenebbé vált, már-már egészen elviselhetetlenné fajult. Pánik fogta el, fogalma sem volt, mit tehetne az ügy érdekében. Majd érezte, hogy valami megmozdul, először felemelkedik, majd lesüllyed.
 Levegőt vett.
Valahol száguldott egy üzenet, impulzus egy idegen keresztül, a válasz pedig másodpercek alatt megérkezett. Egy izom megfeszült, nekigyűrkőzött a feladatnak.
 Amikor kinyitotta  a szemét, a hirtelen beözönlő fényáradat fájdalmasan elvakította. Hunyorgott, folytak könnyei, megtörölte szemét. Akkor vette észre, hogy mozognak a kezei. Végignézett magán, egykedvűen szemrevételezte világos bőrét, vöröses, göndör hajfürtjeit, melyek úgy tekeregtek végig tagjain, mint kicsi, bíbor kígyók.
Most, hogy már az összes testrésze mozgott, mindent látott és hallott, nem is gondolta, hogy ez valaha másként lett volna.
 Óvatosan felállt és körülnézett. Előtte gyönyörű, hatalmas síkság terült el, melyet karcsú, hajladozó virágok ezrei borítottak be. Egy langyos nyári szellő bódító virágillattal vette körül. A nap az ég tetején szikrázott. Tétován elindult lefelé...

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://ahetedikterem.blog.hu/api/trackback/id/tr981045025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kidli 2009.04.08. 11:53:25

ez nagyon-nagyon jó!!!!gyorsan ide a folytatást!
süti beállítások módosítása