Nemrég felötlött bennem, hogy mennyire rég voltam könyvtárban. Ennek persze sok oka van, többek között az időhiány, a rohanás, lelki torzulás, egyebek. Pedig egy időben rendszeresen jártam kis szentendrei könyvtárunkba. Ezért aztán gondoltam, újra beíratkozom, és aztán ihaj nektek könyvek. Csakhogy.
 Ugyan melyikbe iratkozzam be? A felnőtt vagy a gyerek részébe? Így 17 körül nem olyan egyértelmű, tekintve hogy a gyerekkönyvtárban olyanok találhatók, mint: 'Mosó Masa mosodája', 'Dörmi és barátai' meg ilyenek. Mondjuk én szeretem időnként a mesekönyveket olvasni, de hát akkor is...
 Ez a dolog elgondolkoztatott. Ha a gyerek részlegbe megyek be, azért néznek hülyének, hogy ilyen idősen mit keresek én ott az alsósok között. Ha viszont a felnőttbe, akkor meg azért, mert hogy még ki csitri vagyok, nem való nekem a Dosztojevszkij. Ilyenkor mi van?
 És ez a dilemma nem csak a könyvtárnál jelentkezett már. Ez az időszak egy megoldatlan fél-állapot, se nem felnőtt, se nem gyerek...
 "Kevés az ember, sok az emberszerű lény..."
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.