Dwar Ev szertartásosan megforrasztotta arannyal az utolsó vezetéket is. Egy tucatnyi tévékamera nagy szeme bámult rá:éterközi sugárzással egy tucat filmet közvetítettek a világyegytembe arról, hogy mit csinál.
 Felegyenesedett, Dwar Reyn felé bólintott, majd elhelyezkedett annál a kapcsolónál, amely a tökéletes érintkezést biztosítja, ha elfordítják.Ez a kapcsoló köti össze egy szempillantás alatt a világegyetem valamennyi lakott bolygójának - kilencvenhatmilliárd bolygónak - valamennyi számítógépmonstrumát egy szuperáramkörbe, amely az egész anyagot egyetlen szuperkalkulátorba csatlakoztatja, egy olyan kibernetikus  számítógépbe, amely az összes galaxis minden tudományát képes tárolni.
 Dwan Reyn rövid beszédet tartott a feszülten figyelő nézők billióinak. Majd egy másodpercnyi szünet után így szólt:
 - Rajta, Dwar Ev!
 Dwar Ev elfordította a kapcsolót. Fenséges morajlás hallatszott: kilencvenhatmilliárd bolygó energiájának áramlása. Fények gyúltak és aludtak ki a többmérföldnyi  hosszú műszertáblán.
 Dwar Ev hátralépett, és mély lélegzetet vett.
 - Dwar Reyn, önnek jut az a megtisztelő feladat, hogy feltegye az első kérdést.
 - Köszönöm - mondta Dwar Reyn. - Erre a kérdésre eddig még egyetlen kibernetikus gép sem tudott válaszolni.
 Szembenézett a számítógéppel.
 - Van-e Isten?
Egy relé se kattant, a fenséges hang habozás nélkül válaszolt:
 -Igen, már van Isten.
 Jeges rémület villant át Dwar Ev arcán. Nekilódult, meg akarta ragadni a kapcsolót.
 Ekkor a derült égből hatalmas villám csapott le rá,
   s a kapcsolót örökre beolvasztotta a gépezetbe.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.