Dwar Ev szertartásosan megforrasztotta arannyal az utolsó vezetéket is. Egy tucatnyi tévékamera nagy szeme bámult rá:éterközi sugárzással egy tucat filmet közvetítettek a világyegytembe arról, hogy mit csinál.
 Felegyenesedett, Dwar Reyn felé bólintott, majd elhelyezkedett annál a kapcsolónál, amely a tökéletes érintkezést biztosítja, ha elfordítják.Ez a kapcsoló köti össze egy szempillantás alatt a világegyetem valamennyi lakott bolygójának - kilencvenhatmilliárd bolygónak - valamennyi számítógépmonstrumát egy szuperáramkörbe, amely az egész anyagot egyetlen szuperkalkulátorba csatlakoztatja, egy olyan kibernetikus  számítógépbe, amely az összes galaxis minden tudományát képes tárolni.
 Dwan Reyn rövid beszédet tartott a feszülten figyelő nézők billióinak. Majd egy másodpercnyi szünet után így szólt:
 - Rajta, Dwar Ev!
 Dwar Ev elfordította a kapcsolót. Fenséges morajlás hallatszott: kilencvenhatmilliárd bolygó energiájának áramlása. Fények gyúltak és aludtak ki a többmérföldnyi  hosszú műszertáblán.
 Dwar Ev hátralépett, és mély lélegzetet vett.
 - Dwar Reyn, önnek jut az a megtisztelő feladat, hogy feltegye az első kérdést.
 - Köszönöm - mondta Dwar Reyn. - Erre a kérdésre eddig még egyetlen kibernetikus gép sem tudott válaszolni.
 Szembenézett a számítógéppel.
 - Van-e Isten?
Egy relé se kattant, a fenséges hang habozás nélkül válaszolt:
 -Igen, már van Isten.
 Jeges rémület villant át Dwar Ev arcán. Nekilódult, meg akarta ragadni a kapcsolót.
 Ekkor a derült égből hatalmas villám csapott le rá,
   s a kapcsolót örökre beolvasztotta a gépezetbe.
 

Ez se semmi...valszeg a leghosszabb game over:D és ezt minden alkalommal végig kellett hallgatni!!!
(a legjobb az a rész hogy: "you are so-so dehehead!') 8)

Mi az abszolút halál? Gyönyörűen mutatja be nekünk a teljes megsemmisítést eme cuki videó...8) és igen,ez tényleg egy létező játék létező game overe volt:D

 Sokat tűnődtem azon, hogy hogyha Metropolisnak ott van Superman, és Gothamnak meg Batman, meg New Yorknak (vagy mi a francnak ) Pókember, nekünk mért nincs saját, magyar szuperhősünk?
 Aztán gondolkoztam lehetőségeken...lehet, hogy van, csak nem vesszük észre?!
Lehetne mondjuk Rózsa Sándor rózsaszín latexruhában, rózsa emblémával mellkasán...
...vagy esetleg Petőfi fekete álarcban, suhogós köpenyben...de neeem, ezek nem elég eredetiek...
Aztán jött a megvilágosodás!!!
Töriórán tanulás helyett filmet néztünk (najó,nem helyett, inkább fellendítése érdekében:D) és AKKOR rájöttem.
Íme, itt van Ő, a... (dobpergés)

A HÍDEMBER!!!

Hát nem fantasztikus??!!:D:D:D
Már hallom is:
"-Nézd, valami átrepült a Lánchíd felett!
 -Mi az? Madár? Repülő?
 -Neeem! Ez a HÍDEMBER!!!"
 

(csak a töritanár meg ne nézze8D)

 Nos,íme a kezdetek kezdete. Vasárnap este,holnapután vizsga...bele sem merek gondolni:@
 A legjobb az egészben az a szilárd elhatározás, ami egy tanulós-szünet elején magával ragad:"Najó,most tanulni fogok, módszeresen, bizony!"-szépen beosztom hogy egy napra mennyi tételt kell megtanulnom, szépen le is írom őket, aztán szépen aláhuzogatom a bekezdéseket, a címeket, bekarikázom a számokat, minden nagyon hercig.
 Aztán csak ülök, és nézek.
Eleinte még a papírt, majd a szobám falát, majd csak ki a fejemből. Gondolatban már azt is kigondoltam, hogy nyáron x buliba kivel megyek, mikor ráeszmélek,hogy hoppá.
 Hát igen.
Viszont fejlődtem, mert most már nem is próbálok ellenkezni..."ez van,ezt kell szeretni!"-mondta hagy ne mondjam kicsoda...
Most is mit csinálok? Tanulok?? Neem, nem. Az újszülött blogomba irkálok.
(meg bosszankodok azon hogy ez a hülye szövegszerkesztő az enternél mindig egy sort ugrik..)