Nos.
Ezentúl minden nap ki fogok rakni egy képet, amelyet úgy érzem, meg kell osztani a világgal 8) Ha nektek van egy nagyon poén fotótok, képetek, küldjétek el az oldalt leírt email címemre, és szívesen kirakom.
Akkor nézzük eme csodás képet...igencsak érdekes szótár lehet:D

Köszönet e képért Kidlinek8)

 Azt hiszem az igazi öröm sok fajta lehet. Az egyik legigazabb szerintem az, ha valaki más, például egy barátod sikerének tudsz őszintén örülni. Erre sajnos kevesek képesek...8(
 Aztán van amikor már annak is tudsz örülni, ha mondjuk hosszú idő után végre vettél egy új tusfürdőt, és nem a régi vacakokból kell kirázogatni a maradékot. (Ez velem számtalanszor előfordul.) Bizony, ennek is nagyon lehet örülni 8)
 Na és a kedvencem. Amikor semmi konkrét okod nincs rá, csak örülsz és kész. Mész az utcán, élvezed a napsütést, a szellőt, a virágillatot, a kék eget, és boldog vagy.
Nem tudod miért. Talán mert ilyenkor eszünkbe jut hogy nem is olyan rossz élni.
Mindenesetre nagyon jó.

-Na, végeztem.
-Ennyi volt? Vége?
-Nincs vége. Egy még van. Te is tudod.
-Biztos, hogy...
-Halál biztos. Ami jár az jár. És nincs rá semmi okom, hogy ne fejezzem be.

A sötétben csak sziluettjét lehetett érzékelni. Arcát elrejtette a világ elől. Az elszántság egész lényéből sugárzott.

-És utána? Ha őt is elkaptad? Akkor vége?
 
Arcán szomorú félmosoly derengett fel.

-Vége...Semmi nem ér véget. Soha semmi.
¤¤¤

Tehát.
Mostanában elég sok kritika ért azzal kapcsolatban, hogy nem vagyok elég közösségi, magyarul antiszoc vagyok. És hogy ez nem jó. És fujj fujj utáljuk az ilyet.
Ez bizony elég elszomorító. Mégpedig azért, mert tökéletesen alaptalan. Itt két dologról van szó. Egy, hogy félreértelmezik, ill. nem helyesen használják a közösség fogalmát, kettő, hogy nem egyáltalán nem ismernek.
Először nézzük az előbbit. Szerintem csak akkor viselkedhet valaki szociálisan, vagy antiszociálisan, ha van hol így vagy úgy viselkednie. Tehát ha nem valósul meg a közösség, akkor értelmetlenné válik mindkét kifejezés. Na és ez a lényeg.
Mi van, ha számomra nem valósul meg a közösség? Ha én úgy gondolom, ez nem közösség, ez egy szánalmas, kétszínű képmutatás-halmaz. Ahol mindenki kibeszél mindenkit, de persze mindenki szeret mindenkit, naná. Hát ez egy sz*r, nem közösség.
(Amúgy meg barátnők terén én mindig  minőségre, és nem a mennyiségre utaztam, mint sokan mások.) És érdekes; mi páran, akik igazán jóban vagyunk, mi vagyunk az antiszocok. Na bumm.
Akkor most nézzük az utóbbit. Mindig is utáltam, hogy az emberek hajlamosak mélyreszántó következtetéseket levonni valakiről, úgy, hogy soha nem beszéltek vele. Na persze mindenkinek van egy első benyomása, ez tény. De normális esetben ebből ki lehet törni. Ha ismernének, tudnák hogy normális emberekkel csöppet sem vagyok antiszoc. Ugyanis pont ők az elutasítók, akik kiáltoznak, hogy antiszoc, jaj-jaj. Már az első pillantással, az első arckifejezéssel.
Ezzel kész, téma lezárva. Nem fogok többet ezen siránkozni, nyugi. Csak már nagyon idegesített ez a dolog.
Szóval:

 

¤¤¤

Figyelem! Ne nézzétek meg, ha épp esztek. Én szóltam.
( köszönet a videóért megaszilvának)
 

¤¤¤

Nos, megint itt van egy újabb elvetemedett történelmi alak. Most oroszovki barátaink között keresgéltem...

Raszputyin

 Grigorij Jefimovics Raszputyin (oroszul: Григо́рий Ефи́мович Распу́тин) született Pokrovszkojében, élt 1869.január 22. - 1916.december 29. /nem húzta túl sokáig, mi?/
Igazából egész életéből a halála a legérdekesebb, de persze először nézzük életútját.
 19 éves koráig apja földjén dolgozott, majd megházasodott egy falubélivel, és három gyereke is született. Arról azonban, hogy velük aztán mi történt, nem szól fáma. A félig analfabéta, iszákos, bolondos Grigorijt mindenki csak " részeges Griskának" nevezte.
 Később belekeveredett egy lopás ügybe, és önként, minegy vezeklésképp elvonult egy kolostorba 3 hónapra (mintha az bármit is megoldana). Itt aztán mindenféle önkorbácsoló szekta, -konkrétan a 'hliszt'- tagja lett.
  Ez a szekta egy igen speckó módot fejlesztett ki az üdvözülésre: a bűn eksztázisát, majd az azt követő bűnbánatot 'használták fel'. (Ez azt eredményezte, hogy szertartásaik gyakran orgiákba csaptak át:D) Raszputyinnak persze rögtön megtetszett e csodás 'vallás', és elkötelezett hitbuzgó módjára elkezdett vándor térítőként tevékenykedni (hehe).
 A siker nem váratott sokáig magára. Az egész országban történetek kezdtek terjengeni csodatevéseiről, állítólagos Szűz Mária-látomásairól, satöbbi satöbbi.
 1905-ben bukkant fel az egyébként is a miszticizmus tüzében égõ Szentpéterváron, ahol tárt karokkal fogadták. Az udvari életbe a cár beteg fián 'keresztül' jutott be. Ugyanis II. Miklós cár fia, Aljosa vérzékenységben szenvedett, amelyet akkoriban nem tudtak kezelni, gyógyítani.
Na és akkor jött RASZPUTYIN, jeee.
Raszpi ugyanis a csodával határos módon mindig meg tudta gyógyítani a kis cárevicset. Na persze nem teljesen -erre nem lehetett képes. Nem. Mint később kiderült, csak sima hipnózisról volt szó. Ugyanis ma már tudjuk, hogy ennek a betegségnek pszihológiai kiváltó okai is vannak, magyarul, ha valaki síkideg, nem áll el a vérzése. Raszpi viszont mindig meg tudta nyugtatni a kis Aljosát (tulajdonképpen sokszor eksztázisba ejtette).
 Na persze ezek miatt hamar benyalt a cári családnak, és ott ragadt az udvarban. Először nem folyt bele a politikába, de aztán szépen lassan egyre nagyobb hatalma lett, és természetesen szerzett egy rakás ellenséget. Ilyen volt például Ilidor szerzetes, és Jermogen püspök, akik azt állították róla, maga ' A Gonosz'. 1911-ben aztán meg is kísérelték kiiktatni -megpróbálták feszületekkel szétverni a fejét (ironikus halál lett volna).
Raszputyin azonban elmenkült, és száműzette a két papot ki a francba Szibériába. Rá három évvel pedig egy felbérelt kurva próbálta meg leszúrni.
 Az első világháború kitörése teljesen megzavarta, teljes depresszióba süllyedt. Ami később vad ámokfutásba, éjszakai életbe csapott át, pölö cuki kis orgiákat, egyebeket rendezett.
 Nos, foglaljuk össze. Raszpi egész eddig jól elvolt, ugyebár. Csakhogy már túl sok embernek volt a begyében. Ezt ő is megérezhette, mivel 1916 decemberében a cárhoz írt levelében megjósolta saját sorsát és azt is hozzátette: ha a gyilkosok terve sikerül, két év múlva a cár és családja sem lesz már életben. Hát, mindkettő bejött.
 
1916 december 16.-án Juszupov herceg (a cár unokahugának biszex férje) éjfél utáni vacsorára hívta át Raszputyint. Buzgón kínálgatta ciános süteménnyel, ÉS mérgezett borral.
Azonban elképedve látta, hogy mindezek semmilyen hatást nem gyakorolnak rá. Aztán két és fél óra elteltével megelégelte a dolgot. Egy perce eltávozott, majd egy pisztollyal tért vissza, és hátba lőtte vendégét.
Ekkor az összeesküvés többi tagja a szobába tódult, és örömteli ünneplésbe kezdtek, miután egyikük -egy orvos- megállapította, Raszputyin maghalt.
Ezért aztán eléggé meglepődtek, mikor Raszputyin felállt, és kitámolygott az udvarra. Az egyik nemes utána szaladt, és újfent hátba, majd fejbe lőtte.
Ezek után Juszupov egy bunkósbottal addig ütötte Raszputyint, míg az életnek már semmi nyoma  sem volt észlelhetõ benne. A hulláját betekerték egy lepedőbe, és a jeges Névába lökték.
Na és most jön a slusszpoén: amikor kihalászták a tetemét, és felboncolták, kiderült, hogy MÉG ÉLT, mikor a vízbe dobták, ugyanis víz volt a tüdejébe.

Na, ezt csináljuk után....Ciánnal, mérgezett borral etették, kétszer hátba, egyszer fejbe lőtték, egy bunkósbottal pépesre verték, és nem halt meg. Kész.
/tiszta Beatrix Kiddo 8)/

Elvetemedettségi skála: (5ből 2)

indoklás: Végülis csak egy kis kuruzslást művelt, meg megszervezett pár orgiát...8)

¤¤¤

...porba van taszajtva az iskolatáska evilági valója 8)
(szép mondat,igaz?)

https://www.youtube.com/watch?v=acf-2uhAZkQ

Nos, megértem hogy a cél nemes, nadehát...8)
Egy biztos. Ezek az indiaiak nem normálisak!!!!
(És figyeljétek meg a szöveget. Érdemes.)

 Ja, és figyeljétek meg jól a 2:26-odik, és a 5:50-edik percet:D Bizony, ők még a buzikra is gondoltak!!!(lehet hogy még a végén kiderül, ők felvilágosodottabbak?)

Természetesen én is megünnepeltem a munka ünnepét, május elsejét. Sajnos májusfát nem láttam sehol, de a fíling megvolt.
Kár, hogy sehol nem hallottam a jó-öreg 'Itt van május elseje, énekszó, tánc köszöntse őt...' kezdetű kommunizmus-beli nóótát...8)

Az idő pöpec volt. Kék ég, napsütés, jeee. Bár talán egy kicsit túl meleg is volt, de végülis ne legyünk válogatósak.
A felhők azért ott voltak.

Érdekes ez az árlista...lefordítaná valaki? /na persze nem az angolt...ennyit még az én dinnyefejem is tud 8) /

Na és a kedvencem! Milyen őszinte, nem igaz? Ez aztán a vendégcsalogatás...8)

Mindenesetre, majális kipipálva, letudva.
Kár, hogy jövőre szombatra fog esni...:'(

¤¤¤

Mi van akkor amikor az ember feje dugig van számokkal, nevekkel, egyenletekkel? Nos, kijelenthetem: ELEGEM VAN.
(és ez még csak a gimnázium)

¤¤¤

A Nagy dolgokat vedd könnyedén,
az aprókat meg komolyan,
s ne feledd, hogy a kisember
ott vár rád a csónakban!
Simogasd meg a kisembert,
és az ujjaid mentén táncoló halak
pikkelyes mennyországából
harsonaszóval gyönyör fakad.

Még a játék munka, már munka a játék,
az idő az egyetlen kegyetlen bíró.
Viharos tengerek kegyeltje vagyok,
küzdősen élek, yes, I'm a hero.
Vannak jó szelek, s persze rosszak is,
bár a hullámok mögött vár ránk a part,
de semmilyen szél nem jó annak,
aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.

 ¤¤¤

Ha egyszer tényleg mindenhol ott vannak...

¤¤¤

Lenne itt egy súlyos kérdés, amin sokat gondolkoztam.
Nos. Vannak ugyebár a kupakos tollak. Miért száradnak ki hamarabb, ha leveszem róluk a kupakot? Ugyanúgy érintkeznek levegővel, mivel a kupakban nincs vákum állapot...
Akkor meg miért? Mert mondjuk azt elfogadnám, ha esetleg fújná a szél, vagy mittomén...
De nem. A sima, állólevegőjű szobában is kiszáradnak.
Valaki magyarázza meg!
¤¤¤