"Kószlászbóklász bólintott. Nádhajócskát faragott, és sorra leúsztatta őket a folyón.
- Hová mennek?- kérdezte Múmin.
- Oda, ahol én nem vagyok- mondta Kószlászbóklász.
Egyik kishajó a másik után tűnt el a folyókanyarulatban.
- Rakományuk szegfűszeg, cápafog és smaragd- montda Múmin.
Kószlászbóklász felsóhajtott.
- Tervekről beszéltél- mondta Múmin - Van valami terved?
- Igen - mondta Kószlászbóklász- Van egy tervem. De úgyis tudod, mi az.
 Múmin sokáig csak nézte, nézte őt. Aztán azt mondta:
- El akarsz menni.
Kószlászbóklász bólintott.
Egy darabig csak lógázták a lábukat szótlanul. Alattuk a folyó meg szaladt, szaladt, messzi, ismeretlen tájak felé,ahová úgy vágyódott Kószlászbóklász, és ahová egyedül fog elmenni.
- Mikor indulsz?- kérdezte Múmin.
- Most azonnal!- mondta Kószlászbóklász, és az összes nádhajót egyszerre bedobta a vízbe. Leugrott a hídkorlátról, és beleszagolt a levegőbe. Igazi vándorlásra való idő volt. A hegygerincet vörösbe öltöztette a felkelő nap, s az ösvény kanyarogva vezetett fel rá, majd eltűnt a túloldalon. Ott egy új völgy következik, majd újabb és újabb hegyek....
 Múmin csak nézte, ahogy Kószlászbóklász összecsomagolja a sátrát.
- Sokáig leszel távol?- kérdezte.
- Nem- mondta Kószlászbóklász.- A tavasz első napján újra it leszek,és füttyentek az ablakod alatt. Egy tél nem olyan nagy idő!
- Hát igen- mondta Múmin - Akkor szia!
- Szia!- mondta Kószlászbóklász.  
Múmin ott maradt a hídon. Kószlászbóklász alakja egyre zsugorodott, majd végleg eltűnt az almafák és nyírfák között. Majd meghallotta a szájharmónika hangját. Kószlászbóklász a Minden állat masnit köt a farkára kezdetű dalt játszotta.
- Most boldog - gondolta Múmin."
¤¤¤

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.